Kezdőlap » A mi magyar történelmünk »

Avatara előadása magyarságról, múltról, Nostradamus jóslatairól – összefüggésekben.

A Dudich Ferenc Polgári Társulás a felvidéki Lekéren (Hronovce) 3 napos hadtörténeti kiállítást rendezett. Fegyverek, haditechnikai eszközök, katonai ruházat, panoptikum és a katonák személyes holmijai, valamint sok-sok eredeti fotó és emléklap a világháborúkról. Az obsitlevelek rendkívül színesek és odavonzzák a látogató tekintetét, csakúgy, mint a töltények díszítései, melyeket a katonák “szabad idejükben” készítettek. A 3 nap alatt közel 1500 látogató tekintette meg a kiállítást, a környékbeli és anyaországi látogatókon kívül iskolások, óvodások szép számmal. Juhász Gábor elnök, Kovács István alelnök és a polgári társulás feladatának tartja a katonai emlékek gyűjtését, ezzel a magyar katonai hagyomány megőrzését. Vasárnap Szegedről érkezett egy népes csapat a szervezők meghívására., akik kérdéseket tettek fel a kiállítással kapcsolatban.

(tovább…)

Nimrud fiainak legendája ismert, ebben a legendában Hunor és Magyar a Csodaszarvast űzik, míg meg nem lelik az új Hazát, a Kárpát-medencében. A NIM-RU nevet a sémi akkádok írták át a sumér NIB-UR ból, ami “Hős Párduc”-ot jelent. Az akkori szokások szerint, ha valaki meghalt, nevének végéhez a TA képjelet ragasztották. A TA képjel az eltávozottat jelenti,tehát NIB-UR elvonulva az “árnyéklelkek birodalmába”, halála után a NIB-UR-TA nevet kapja. Az ősi MAH-GAR hit szerint NIBURTA a “másvilágra költözött Hős Párduc” a halottak országában a Földi ügyek segítője, vigyáz a tavasz ébredésére, gondoskodik arról, hogy az elvetett magok kikeljenek, kicsírázzanak és rügybe fakadjanak. NIB-UR-TA-nak az alvilág ura NER-GAL is engedelmeskedik.

(tovább…)

Nem Árpád népe adott nevet mindennek. A Tárihi Üngürüsz kihangsúlyozza, hogy nyelvükön beszélő nép lakja az őshazát Hunor népének visszatértekor, és ezért Katar vezér elrendeli talán az első honvisszatérést, tehát ezt megelőzően egy kivándorlásnak kellett lennie.

Időszerű

A Magyarságtudományi tanulmányok megjelenése nagy mértékben hozzájárult, hogy bizonyos mértékben megrokkantotta a MTA megrendíthetetlennek vélt, és hitt finn-ugor elméletet. Kialakított egy MTA-n kívüli tudós kőrön belüli szkíta-hun-avar-magyar-partus-kun stb. azonosság szemléletet.

Ahogy elterjedt, megerősödött a szkita-hun azonosság tudata, ez kiváltotta azt a követelményt, hogy a régen hitt és elfogadott, MTA-val ellentétes szemléletet országos viszonylatban, iskolai tantárgyként hivatalosítjuk. De ez egy megtárgyalandó kérdést vetett fel: Hol volt az őshaza, honnan jöttünk? Ez a régi kutatás előidézője lett.

Ha vesszük a fáradságot és megtekintjük Anonymus írásait, majd Marjalaki Kiss Lajos víz és földrajzi nevek felsorolását, melyek a honvisszatérés előtti időből valók, az itt feljegyzett nevek egy ősi nép ittlétét bizonyítják. Nem Árpád népe adott nevet mindennek. A Tárihi Üngürüsz kihangsúlyozza, hogy nyelvükön beszélő nép lakja az őshazát Hunor népének visszatértekor, és ezért Katar vezér elrendeli talán az első honvisszatérést, tehát ezt megelőzően egy kivándorlásnak kellett lennie. A 21 néhány honvisszatérés bizonyság arra, hogy a kivándorlók nem feledkeztek meg az őshazáról, az anyaföldről, ezért tértek időnként vissza, ahogy azt az idő, a szükséglet megkívánta. Itt idézek Tóth Imre: Magyar őstörténet c. munkájából: „Aki a magyarok őshazáját vagy eleit és rokonságát sikerre való kilátással akarja kutatni, annak első dolga, hogy itt, a magyar földön ismerje meg a magyarságot.” (Herman Ottó)

Alább csatolásra kerül Tóth Imre:  Génjeink idevonatkozó munkája.

(tovább…)

EGY BARÁT ELMENT – ÁTEVEZETT A TÚL OLDALRA!

…Mindég egy folyó kép jelenik meg előttem – a mi TISZÁNK -. ha az élet és édös testvére, a halál, mint egyik legmagasztosabb emberi érzés kérdésen gondolkodom. A FOLYÓ az ANYÁNK, az állandóság és változás,  a pillanat, a bánat és öröm – mind édes testvérek. Így gondolok reád TEST VÉREM, IMRE!

(tovább…)

“Festőművész, Magyar Táltos, TESTVÉREM és Barátom.”
/Apró Juhász János/

Bicskey Zsolt a “szkíta aranyszarvas földjén”, Tápiószentmártonban nőtt fel, a művészet, a líra és régészet bűvöletében.

Kiemelkedő rajztehetsége révén kerül külföldre, festészetet francia mesterektől tanul.

A régmúlt iránti szenvedély korán kialakult benne, s ma is második – vagy másik – hivatása az ősi rovásírások vizsgálata. Több kutatócsoport tagja, előadásokat tart őstörténeti és rovásírás témákról.

(tovább…)